Család együtt, sürögnek-forognak, miközben lagymatag untig ismert dalok szólnak a rádióból. A televíziók éjjel-nappal ünnepi filmeket vetítenek, tele rengeteg fehér, csillogó műhóval.
Ráadásul idén is minimum 10 idióta karácsony témájú reklám jelent meg, amiben egyedül csak az aláfestő zene élvezhető.
A város természetesen túlöltözik a megengedett költségvetésen, és onnan is villogó égők sugároznak arcunkba, ahol egyébként se néz szét senki.
A városközpontban öt- nem viccelek, kajak ÖT- karácsonyfa van feldíszítve. Ráadásul olyan magasak, hogy biztos vagyok benne, hogy az angyaloknak repülniük se kell, csak simán egy felhő széléről lelépnek és lecsúszdáznak.
Természetesen a karácsonyi forgatag idén és káprázatos. Éppen annyira káprázatos, mint amennyire magas árak uralkodnak ott.
Miközben végigsétálunk a bazárok és a hatalmas tömeg között, ügyelve, hogy el ne veszítsük egymás társaságát, jobbról-balról pirosló arcú gyermekek szaladgálnak az anyjukat rángatva. Előttünk a kürtöskalács árusnál hosszú kígyózó sor bizonyítja a kalács tökéletes ízvilágát, a forralt boros bódé mellett álló vihogó férfiak pedig tanúsíthatják a meleg alkohol törvényszerű kábítását.
- Ott van!- mutattam a hárommal előttünk lévő barna fa bódé felé.
- Zoey, ne mutogass már!- pirított le a hosszú szőke hajú és barna szemű barátnőm, Laura.
Laura egy szóval összegezve tökéletes volt: versenyszerűen úszott, kitűnő tanuló volt, táncolt, úszott, kedvtelésből pedig az új hobbijának hódolt: korcsolyázott. Választékosan beszélt, mindenre tudta a választ és a nap 24 órájában összeszedett volt és magabiztos.
Éreztem, ahogy elpirulok barátnőm beszólása miatt, így gyorsan elfordítottam a fejem és érdeklődve vizslattam egy ékszereket áruló árust.
- Szedd már a lábad!- ragadta meg a karom Laura és egyenesen az előbb általam mutatott faházhoz ráncigált.
Mikor odaértünk, elengedett, majd áthajolt a bódé kínált termékei felett és gyengéden megcsókolta az árus fiút.
- Hello Matt!- köszöntem én is.
Matt Bender közel sem volt egy átlagos pasi: pár szóból megtudta állapítani, hogy milyen is egy ember igazából. Egyszer amikor kórházban volt egy karambol miatt és látogatóban voltam, akkor magyarázta el nekem, hogy ez nem egy csodálatos képesség, hanem egyszerűen figyelmesség eredménye. Miközben valakivel beszélget koncentrál a hangleejtésére, szókincsére, esetleg öltözködésére és egyéb apróbb dolgokra. A fiú már a megjelenésével sugárzott: sötétbarna haja volt, és káprázatba ejtő kék szemei.
Ráadásul most elvállalta ezt a munkát a forgatagban, ami egy állatmenhelynek gyűjti a pénzt. Akik segíteni akarnak a kutyákon, cicákon, vagy más kedves háziállaton, azok behozhatják számukra értéktelen tárgyaikat- és azt Matt ügyesen eladja a kétségbeesett vásárlóknak elég jó áron, majd a pénz ennek az előbb említett menhelynek a bankszámláján landol.
- Szia Zoey! Gyertek hátulról be, nyitva van az ajtó- jegyezte meg mosolyogva.
Laura már el is indult a feldíszített zöld ház mellett, mire észbe kaptam, hogy nekem se ártana követnem.
Gondosan átléptem pár fehér kábelt, mely a forgatagot árammal látta el, majd mikor bent voltam az ugyancsak hideg bódéban, gondosan bezártam magam mögött a nyikorgó, olajért kiáltó ajtót.
Laura "odaszaladt" Matthez-olyan pici hely volt, hogy igazándiból körülbelül 3 tyúklépést lehetett esetleg haladni idebent-, átölelt és ismét egymásra találtak az ajkaik...
Hirtelen azt se tudtam hova nézzek, reméltem, hogy hamarosan felbukkan Melissa, vagy esetleg Austin, hogy ne érezzem magam ennyire gyertyatartónak.
- Szeretlek- hallottam Laura halk vallomását, bármennyire is nem akartam hallgatózni.
Mióta Matt kijött a kórházból elválaszthatatlanok voltak: iskolába együtt mentek, együtt jöttek haza- tudni illik egy utcába laktak.
Matt szeptemberbe költözött ide a családjával: édesapjával, akivel még élő ember nem találkozott, és a húgával, Chloéval, aki mellesleg az ikertestvére volt.
Amikor már azt hittem, hogy ez a zavarba ejtő pillanat egész életembe tartani fog, kettő határozott kopogásra lettem figyelmes, majd a nyikorgó ajtó kitárult.
Egy hosszú, hullámos barna hajú lány lépett be, kezében egy piros műanyag pohárral. Igazi modell alkata volt: magas, de mégsem egy zsiráf, és meglehetősen csinos, bár saját bevallása szerint eléggé vaskos combjai vannak- ami persze csak a saját agyszüleménye volt. Nem véletlenül kavart a világhírű, tinibálvány Erik Logannel.
Melissa 2 hónapja rendkívül megtört. Ekkor mesélte el nekem egy kiadós zokogás után a történetet.
2 hónappal ezelőtt
Idegesen nyitottam ki a lekopott, ósdi bejárati ajtót. Az eső még mindig teljes erejéből szakadt.
Féltem.
Ne érts félre, nem a vihartól- hanem attól a nőtől, aki ellökött magától, aki miatt ilyen hamar fel kellett nőnöm, illetve aki tönkretett. Soha nem akartam megbocsátani neki. Nem csak engem, de a környezetét tette tönkre, a családját: édesapám egy utolsó alkoholista lett, aki családon belüli erőszakot alkalmazott, fia, Brian pedig titkolózott, esténként sokáig kimaradt, vagy éppen a szobája mélyén gubbasztott.
Éppen a mai napon látogatott meg, plusz még a helyi Plázában is összefutottunk sajnálatos módon.
És óó... Austin miatta haragudott meg rám.
Gyorsan lenyeltem a dühöt, mely végigjárta a testemet.
Ám az ajtóban meglepetésemre nem Ő állt. Nem volt fekete szövetkabát, fekete esernyő, fekete bőrkesztyű, precíz konty.
Helyette egy csapzott, elkenődött festékű, elég ijesztő lány állt. Karba tett kézzel állt és zokogott, az arcát és ruháját érő eső pedig cseppet sem zavarta.
Láttam rajta a fájdalmat.
- Melissa?- lepődtem meg. Egyedül neki adtam meg a címem. Ezét a házét, ami a nyomornegyed kellős közepén volt. Csak ennyire tellett abból a kis fizetésemből, amit a Beth' kávézóban össze bírtam kaparni, és abból az ösztöndíjból, amit a tanulmányi eredményemért kapok.
Mikor anya elment és apa elitta a pénzünket, kénytelen voltam közbelépni. Eladtam a fedelet a fejünk felől és vettem egy kisebbet- ahol most is élünk.
Próbáltam spórolni a pénzzel, de apa megtalálta a rejtett helyemet és ellopta tőlem.
Természetesen a barátaim előtt szégyelltem a helyzetemet, és nem akartam, hogy tudják milyen körülmények között is élek. Nem akartam, hogy a szegénységem miatt már ne legyenek a barátaim.
- Zoooooooooooey!- sírta és átölelt.
Behúztam a házba, becsaptam az ajtót, majd ráhúztam a reteszt és beinvitáltam a szobámba.
A sarokban kezdett egy kis penész összegyűlni megint- minden héten ecetes vízzel kaparom le-, a falak repedezettek voltak, a bútorok túlhasználtak.
Nagyon zavarba éreztem magam.
Melissa mit sem törődve a körülményekkel és a káosszal, ami ebben a házban uralkodott leült az ágyamra. Imádkoztam, hogy most az egyszer ne ugorjon ki a rugó belőle...
- Mi történt?- kérdeztem.
- Elment- elkezdett sírni, majd elmesélte, a napját: ahogy Erik szó nélkül megjelent nála a házban, ahogy együtt tévéztek és nevettek az idióta vicceken, ahogy Jessica miatt összeugrottak és lement a konyhába teáért, ahogy meglátta a tévében, hogy Erik Logan világ körüli turnéhoz adta a nevét, ahogy letámadta, ahogy bánkódott az ágyán és magához szorította az ő drága Brumi maciját és ahogy észrevette Erik üzenetét, majd ahogy kijátszotta a repülőtér biztonsági rendszerét és ahogy elváltak Erikkel egymástól.
1 órán keresztül vigasztaltam, csináltam neki egy forró kakaót.
- Zoey- nézett rám Melissa félénken.
Tudtam, hogy melyik rész fog jönni. Most vette észre a régi holmikat és, hogy valójában szegény vagyok. Nem lesz többé a barátnőm.
- Igen?- néztem rá szomorúan.
- Miért nem mondtad?- kérdezte.
- Ugyan mit?
Melissa körbenézett.
- Ezt- kezdte- Ha pénzügyi gondjaitok vannak, miért nem szóltál?
Ledöbbentem.
- Téged nem zavar?
- Mi?- csodálkozott.
- Anyukád elment- felelte halkan.
- Honnan tudod?
- Apukád abba a sarki kocsmába ült és amikor észrevett, odajött hozzám és csak ezt hajtotta, hogy milyen büszke az ő lányára, az én barátnőmre. Egyre csak csúnya szavakkal illette anyukádat- foglalta össze Melissa.
Lehajtottam a szemem.
Nem bírtam válaszolni.
- Ugye nem hitted azt, hogy mi pénz nélkül már nem vagyunk a barátaid?- nézett rám. Mikor nem szólaltam meg, Ő letette a kakaós bögréjét az asztalra és megölelt- Ó, Zoey, de buta vagy! Mi ugyanúgy szeretünk téged, és biztosítlak a felől, hogy ki fogunk találni valamit!
Most
Melissa zöld szemei találkoztak az enyéméivel.
- Megint turbékolnak?- mutatott Lauráékra. Laura gúnyosan megjegyezte, hogy ha-ha, majd újra Mattel elfoglalták magukat...
Ekkor újra kinyílt az ajtó.
Egy barna hajú, zöld szemű kócos mosolygós fiú lépett be az ajtón.
- I feel it in my fingers, I feel it in my toes. Christmas is all around me- énekelte mire mindenki elkezdett nevetni.
Austin mindig árasztotta magából a jó kedvet és a legrosszabb napjaidon is képes volt mosolyt csalni az arcodra.
Ő volt az én legjobb fiúbarátom.
- Mehetünk akkor bevásárolni?- nézett izgatottan rám, majd Laurára Melissa.
- Felőlem- vontam meg a vállam.
Tegnap jött az az ötletünk Laurával, hogy nekünk csajoknak jó lenne kimozdulni együtt, és úgyis nyakunkon a karácsony... Hát miért is ne mehetnénk vásárolgatni?
- Lauraaa- jegyezte meg türelmetlenül Melissa és toporzékolni kezdett. Annyira Melissás jelenet volt: sose félt kimutatni az érzéseit és valódi gondolatait.
- Ajjj...- nyomott gyorsan egy puszit Matt szájára, majd kicsit idegesen azt mondta, hogy mehetünk.
Bevetettük magunkat a forgatagba és hagytuk, hadd sodorjon a tömeg magával.
Melissa vett Jessicának, a nővérének egy pár csillogó Swarowski kristályos gömb fülbevalót, Laura pedig Chadnek egy új pengetőt a gitárjához.
- Tudod már mit veszel Mattnek?- nézett rá Melissa, miközben pár névvel ellátott plüssmedvét forgatott az állványon.
Laura döbbenten megrázta a fejét.
- Fogalmam sincs- vallotta be- 1 hete ezen kattog az agyam. Parfüm? Azt hiszi, hogy büdösnek találom. Plüssállat? Annyira személytelen. Ékszer? Nem hord semmit, még karórát sem. Póló? Mi van ha nem tetszik neki és csak kényszerből hordja? Bögre, kulcstartó és egyéb lim-lom pedig szóba se jöhet- fújta ki a levegőt.
Bementünk egy ruházati boltba, és Melissa felemelt egy halvány rózsaszín, áttetsző, csipkés, bolyhos valamit. Amikor jobban szemügyre vettem akkor jöttem rá, hogy ez egy bébidoll- egy olyan fehérnemű, ami baromi nőies...
- Add ezt Mattnek- mondta közömbösen Mel, és átpasszolta a fehérneműt Laurának.
- Megőrültél?- mondta elpirulva, körbe nézett, hogy nem e látta meg valaki, és gyorsan ügyetlenkedve visszaakasztotta a vállfát a helyére.
- Előbb-utóbb úgyis szükségetek lesz rá- vonta meg a vállát Melissa- Úgy nyaljátok-faljátok egymást, hogy attól tartok, Matt hamarosan többet akar.
- Többet?- nézett rá Laura és hátradobta válla fölött szőke haját.
- Jaj, ne tedd már a hülyét, te is tudod, hogy értem!- felelte Melissa égnek emelt szemmel.
Laura döbbent arccal fordult felé.
- Te minek nézel engem? Holmi ringyónak?- hűlt el Laura.
- Ugyan már, Lau... Tini vagy tele hormonokkal. Ez csak természetes!
És így folytatódott a vitájuk üzletről-üzletre, míg úgy nem döntöttem, hogy én épp eleget láttam és hallottam, szóval elköszöntem tőlük és gyors léptekkel hazasétáltam.
Haza.
A nyomorba.
